languages

1848. március 15

2021. 03. 15., 9:30


Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15. megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra. De mi is történt pontosan ezen a jeles napon?
1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg-birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája ugyanakkor holtpontra jutott. Az európai forradalmi mozgolódások (Palermo, Nápoly, Milánó), majd a február 22–24-i párizsi forradalom híre mozdította ki a holtpontról magyar politikát. Kossuth Lajos1848. március 3-i felirati beszédében – a sorok közé rejtve – alkotmányos átalakítást követelt a birodalom egész területén. Kossuth német nyelvre azonnal lefordított és nyomtatásban terjesztett beszédének jelentős hatása volt Bécsben.
Március 13-án kitört a bécsi forradalom.
1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős szellemi központjának számított. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elit. A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja, a „márciusi ifjak”, ahogy később nevezték őket, a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.
A máricusi ifjak március 19-ére, a József-napi országos vásár napján, francia mintára nagygyűlést és bankettet akartak szervezni a Rákos mezejére. Az Ellenzéki Kör vezetői gondosan előkészített országos akciót akartak. A bécsi forradalom hírére a Pilvax körének vezetői úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.
Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót, majd a nyomdászok kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és a tanács tagjait is rábírta arra, hogy csatlakozzanak a Tizenkét pont követeléseihez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg elindult Budára, hogy a végrehajtó hatalom legfontosabb kormányszékével is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a Tizenkét pontot, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát.
Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost, valamint tegyen ígéretet arra, hogy az országgyűlésen alkotott törvénycikkeket szentesíteni fogja. A március 17-én kiadott királyi leirat azonban csak István nádor kinevezését tartalmazta, és felszólította a nádort a felelős minisztérium hatásköréről szóló törvénycikk felterjesztésére. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, nevezze ki Batthyányt miniszterelnökké, s István nádor még azt is elérte, hogy a király jóváhagyta ezt a lépést.
A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. Úgy gondoljuk ma, amikor nemzetünk újra a fejlődés útját keresi, egy válságokkal, viszontagságokkal teli korban, ennek a napnak az emléke nagyon fontos tanulságokkal töltheti fel ünneplésünket. Ezek a tanulságok pedig az összefogás, a kitartás és a tenni akarás hegyeket megmozgató erejének és egymásnak a megbecsülése. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot.
Szerző: Perlaki Krisztina
Molnár Krisztina Rita: Március 15.
Megint itt ez a nap. Ez a régi ünnep.
Ilyenkorra a föld virágokat ültet
az utak szélére, krókuszok, árvácskák
nyílnak a kertekben. Az ágyást fölássák
a kertészek végre, és nem emlékeztet
már semmi a télre. Március a kezdet,
mikor a sötétet, mikor a kabátot
és a tél nehezét a sarokba vágod,
és beleharaphatsz az új levegőbe,
és a teljes tüdőd szabadabb lesz tőle.
Tágul a lélegzet, tágul a szemhatár,
úgy tűnik az ember nem is ember, madár –
hát én nem csodálom, hogy épp márciusban
nyíltak ki a lelkek, mint hogyha felrobbant
volna bennük egy szó. Éppen az, hogy elég –
mert a szabadság az nem pusztán büszkeség –
egyszerűen élet. És az élet szabad.
Ahogy kövek közül egyszer csak kiszakad,
fejét felemeli a fűszál, a cserje,
az ember se bírja, hogy fejét ne emelje
magasba, mert láthatatlan koronája
ragyog, mint mellén a kitűzött kokárda,
akkor is, ha ütés, akkor is, ha eső
zuhog, zuhog, zuhog – viharmosta mező,
napfényes nárciszok, tiszta márciusok
voltak, vannak, lesznek –
az ég adjon méltóságot
ma is az ünnepnek.
Irány a középsuli!

LEGFRISSEBB HÍREINK

Videók

Külkapcsolataink

testvriskolk_2012.jpg

Infoblokk.jpg

Programok


Pályázatunk:


"Lépj egy fokkal feljebb Károly Róbert"

EFOP-3.1.10-17-2017-00028


Bejelentkezés © Adatvédelem | Jogi nyilatkozat | Impresszum | Média ajánlat | Oldaltékép

logók