Kísérőtanári beszámoló
Kísérőtanári beszámoló
Olaszország, Rieti, 2014.október 25.-november21.
Küldő intézmény: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola
Partner (közvetítő) intézmény: IPSSEOA - Instituto Professionale di Stato per I’Enogastronomia e I’Ospitalitá Alberghiera „ Ranieri Autonelli Costaggini ˝ , Rieti
Kísérőtanárok: Nádudvari Klára, Garai András
Ebben a tanévben Garai András szakoktató kollégával volt szerencsénk 12 tanulót az olaszországi Rietibe kísérni szakmai gyakorlatra. Ez az év a tanulókon kívül engem is nagy izgalommal töltött el, mert bár 7 éve kísérem a tanulókat ebbe a csodálatos városba, most kizárólag az én olasz tudásomra hagyatkozhattunk. A dolgomat persze megkönnyítette a sokéves helyismeret, a munkahelyek alapos ismerete és az olasz kollégákkal kialakult jó kapcsolat.
Mivel harmadik éve már ugyanott szállunk meg, ezért nem volt gond az apartmanok foglalásával. Természetesen olasz tutor kollégám, Massimo Giraldi is segített a szállás lefoglalásában, s az olaszországi transzfer megszervezésében is.
A tanulók kiválogatása után már a tanév elején elkezdtük a felkészítő foglalkozásokat. Én tartottam az olasz és a kulturális felkészítést, valamint részt vettem a felkészítő tábor szervezésében és a pszichológiai-pedagógiai felkészítés is az én területem. Garai András tartotta a szakmai felkészítést. Az utazás előtt megismerkedtünk a szülőkkel is.
A felkészítő foglalkozások jó alkalmat adtak a gyerekek megismerésére, aminek Rieti esetében rendkívül nagy jelentősége van. Itt ugyanis a város 7 éttermében, bárjában, az úgynevezett „nagybetűs életben” kell a gyerekeknek dolgozni, s nagy gondot kell arra fordítani, hogy az egyes munkahelyek milyen kvalitású tanulót igényelnek. Az egy hónap azt igazolta, hogy jól sikerült elosztanom a tanulókat, mindenki a neki megfelelő helyre került, ami nem kis megelégedéssel tölt el.
Fontos feladatunknak tartottuk a közösségépítést már az utazás előtt, hiszen 12 különböző egyéniségű gyermeket nem egyszerű 3 szálláson, hét munkahelyen, más-más munkaidő beosztással kordában tartani. Szerencsére ebben jól egymásra találtunk kísérő tanár kollégámmal, aki nagy segítségemre volt a szervezésben és a felügyeletben is.
Október 21-én nagy izgalommal és várakozással ültünk fel az autóbuszra, amely a repülőtérre szállított bennünket. Rómából bérelt autóbusszal utaztunk Rietibe. Késő éjszaka volt mire mindenkit elhelyeztünk a szállásokon. Másnap körbejártuk a várost, s megnéztük a főbb tájékozódási pontokat, bemutattuk a gyerekeket a munkahelyeiken és megbeszéltük a beosztásukat, munkaidejüket.
Az első napok rettentő mozgalmasak és fárasztóak voltak. Miután tiszteletünket tettük testvériskolánk Igazgatójánál, s megnéztük az iskolát, mindenkit elkísértünk a munkahelyekre, s intéztük az ügyes-bajos dolgokat. Az első pár nap a gyerekeket is jobban kellett bátorítani, míg meg nem szokták az új környezetet. Szerencsére mindenkit kedvesen, segítőkészen fogadtak. Néhány tanulónk már az elején feltalálta magát, voltak viszont olyanok is, akik mellett végig ott kellett lenni, segíteni, bátorítani kellett őket. A legnagyobb problémát a nyelvi nehézségek okozták, de a legtöbb tanuló esetében sikerült ezt áthidalni. Munkaidő előtt, vagy után gyakoroltuk az olasz szavakat, fontosabb kifejezéseket. Rietiben ugyanis nem nagyon van olyan munkahely ahol beszélnek németül vagy angolul.
A szálláshelyek és a munkahelyek távolsága miatt rengeteget gyalogoltunk. Minden nap meglátogattuk a tanulókat a munkahelyen és a szállásukon is. Mivel a tanulók egy étkezést kaptak a munkahelyen, a többi ellátásról magunknak kellett gondoskodni. Eleinte közösen mentünk vásárolni, hogy szokják mit és mennyit kell venni. Mindezt naponta háromszor három üzletben tettük, mert a szállások elég távol voltak egymástól. A későbbiek folyamán igyekeztünk önállóságra is nevelni őket. Az egy helyen lakókkal megterveztük, hogy mikor mit szeretnének enni, s ahhoz vásároltuk be a megfelelő alapanyagokat. Alkalmanként étteremben, pizzériában is étkeztünk velük. A munkaidő letelte után meghallgattuk élményeiket, s felügyeltük a munkanaplók készülését. Mivel a csoport kétharmad része kiskorú volt, így több időt kellett szánni a lelkük ápolására. Sokan nem voltak még huzamosabb ideig távol a szülőktől, s főként nem laktak kollégiumban, hogy szokták volna az együttélés kisebb-nagyobb súrlódásait. Előfordult, hogy több órás konfliktuskezelő csoportfoglalkozást kellett tartani a problémák elsimítására. Gondot kellett fordítani a mosásra, vasalásra, s az otthoni rendrakásra is. Ez még az idősebb tanulók esetében is problémát jelentett, nem még a kiskorúaknál, akik nincsenek ilyen önállósághoz szokva. Volt olyan kiskorú tanuló akit az esti műszakból mindig haza is kellett kísérni.
Mindezeken túl bejártuk velük a város minden zegét-zugát, hogy megismerjék az olasz kultúrát, a nevezetességeket, az emberek életmódját, stb.
Szerencsére nagyobb betegség nélkül telt el az egy hónap. A legtöbb probléma a chron beteg tanulóval volt, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a kislány hozzátartozóival, s megoldottuk a problémákat.
Olasz tutorunk, Massimo Giraldi nagyon sokat segített nekünk. Neki köszönhetjük, hogy ellátogathattunk a helyi tejüzembe, s saját szemünkkel láthattuk a tej feldolgozását, a ricotta és mozzarella készítésének folyamatát. Ugyancsak ő szervezte meg, hogy látogatást tegyünk egy séf iskolában, s bejárhassuk a város alatti alagútrendszert is.
A gyerekek többnyire hétfőnként voltak szabadnaposak. Ekkorra mindig kirándulást szerveztünk. Tömegközlekedéssel ellátogattunk Rómába. Szerencsére már jó helyismerettel rendelkezem, így idegenvezető nélkül meg tudtuk nézni a Colosseumot, a Haza Oltárát, a Fórum Románumot, a Trevi-kutat, a Spanyol lépcsőt, a Piazza del Poppolót. Egy másik alkalommal a Vatikánban tettünk látogatást. Ezeken kívül megnéztük Greccio betlehem kiállítását (Assisi Szent Ferenc egyik zarándokhelyén), s elmentünk a tengerhez is.
Nagy meglepetés és kihívás volt számunkra, hogy meghívást kaptunk olasz testvériskolánk Leonardo MECAF projektzáró rendezvényére. Mivel ők Magyarországon, Belgiumban és Finnországban jártak szakmai gyakorlaton, így ezen országok ételeiből állították össze az ünnepi ebéd menüsorát. Bennünket előétel és egy főétel készítésére kértek fel. A vendégváró falatkák elkészítésénél jó szolgálatot tett az itthonról vitt Csabai és Gyulai kolbász. A régió, a provincia, a kamara és a város vezetői nagy elismeréssel nyilatkoztak az általunk készített borjúpaprikásról és a magyar pálinkáról is. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy felkértek ünnepi beszéd tartására is.
A gyerekek folyamatos felügyelete és segítése mellett igyekeztünk tovább ápolni a kialakult jó kapcsolatot az olasz tanár kollégákkal és a munkahelyek vezetőivel. A pályázathoz szükséges sok dokumentációt is együtt készítettük el.
Az egy hónap gyorsan, de rendkívül tartalmasan repült el. A tanulók sok-sok szakmai és kulturális élménnyel, tapasztalattal lettek gazdagabbak. Fejlődött személyiségük, nagyobb lett önbizalmunk, pozitívabban állnak szakmájukhoz, az idegen nyelvek tanulásához, s többen terveznek külföldi munkavállalást a jövőben. Valamennyien nagyon hálásak voltak, hogy részt vehettek a programban.
A legkedvesebb meglepetést a szülők köszönő szavai okozták, melyekből mellékelek párat:
„Nem csodálkozom, hogy jól érzik magukat a gyerekek. Ilyen ellátás és szórakozás! Viki szerint a munkahely is remek. További jó időt és sok-sok élményt kívánok!”
„Kedves Klára! Engedje meg,hogy köszönetet mondjak azért a rengeteg fényképért, amit napi szinten látunk a gyerekekről, s láthatjuk hol dolgoznak, mennyi finomságot készítenek, abban a csodás városban mennyi sok szépet láthatnak. Bízom benne, hogy felejthetetlen élménnyel jönnek haza, hiszen pár nap és eltelt az egy hónap. Köszönjük Önnek és Garai tanár úrnak ezt az egy hónapot, a sok törődést, felügyeletet, illetve, hogy vállalták családjuktól távol tölteni ezt az időt. További munkájukhoz sok erőt, egészséget kíván Viktor anyukája és apukája.”
„Kedves Tanárnő! És tudva hogy a Gyerekek jól érzik magukat...jó helyen és JÓ KEZEKBEN vannak...ez megnyugvással tölt el! Hálás is vagyok Önnek is...Garai tanár úrnak is...valamint mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy gyermekünk ebben a programban részt vegyen!”
Ezeket a leveleket olvasva elfelejtettünk minden nehézséget, fáradtságot, s jóleső érzéssel gondoltunk arra, hogy részesei voltunk egy fantasztikus dolognak, melyre a gyerekek nagyon sokáig emlékezni fognak.
PARTNEREINK:
