Gaudete! Örvendjetek! Advent 3. hétvégéje, a rózsaszínű gyertya kerül meggyújtásra.

Gaudete! - hangzik a felszólítás advent 3. vasárnapját jellemző énekben. Örvendezzünk! De minek is? A válasz ott a dalban: a Szent Szűz fogant és fiat szült, a mi Megváltónkat.

 

Felszólítanak az örömre. Örüljetek, hisz Isten emberré lett és megváltott titeket. Ezt mind tudjuk, talán hisszük is. Ám annyi gond epeszti lelkünket. A munkahelyen, az iskolában, otthon... Hogy mer minket az Egyház mégis arra szólítani, hogy örvendezzünk?

 

Talán sivatagos a lelkünk. Talán attól félünk, hogy rossz úton járunk, hogy nem vagyunk képesek szeretni. Nem jutunk a mindennapi kenyérhez se fizikális, se lelki értelemben. Miért örvendezzünk hát? A felszólítást dühödtem söpörnénk le magunkról. Gaudete. Könnyű annak, aki már üdvözült, vagy akivel minden rendben van!

 

Advent csodálatos misztériuma a krisztusvárás. A Szűzanya, a zsidó nép és a lelke mélyén az egész emberiség óhajtotta és sóhajtott az Isten Fia után. Volt, ki azt várta, aki segíti őt jobbá lenni, voltak, kik azt a királyt, aki megszabadítja a római igától, és voltak emberek, akik pedig csak kíváncsiak voltak. De olyan is akadt, aki rettegett Tőle, mert tudta, Ő megváltoztatja az egész világot - így a mi személyes élünket is. Aki tud a világra jött és feltámadt Krisztusról, nem tud szó nélkül elmenni mellette. Vannak azonban, akik gyűlölik, vagy természetellenes módon próbálják kizárni életükből, hogy megnyugodjon a lelkük, vagy, hogy túlságosan megváltozni se kelljen, a saját képükre igyekszenek formálni az Isten Fiát. Vannak viszont olyanok, akik magukat hagyták Őáltala megváltozni. Így jött létre bennük az Új Ember.

 

Gaudete! Az örvendezhet csak igazán, aki az utolsó csoportba tartozik. Az, aki a megváltásnak tud örülni, a Megtestesült Igének, a testté lett Igazságnak. Aki nem retteg az igazságtól sem a világra, sem saját életére vonatkozóan. Aki Krisztus kezébe adja élete kormánypálcáját, hogy ő a kardért nyúljon, mely a sátánt csapdossa. Gaudete! Mert bár lelkünkön átfúj a szél, mi akkor is forgatjuk a kardot!

 

Gaudete! Örvendezzünk, mert van, Aki mindennél jobban szeret minket. Gaudete! Mert Őérte harcolhatunk! Legyen bár a szívünk fájó, az asztalunk üres, tudjuk, hogy van, Aki látja ezt, és aki segít! Gaudete! Mert nem azért jöttünk e világra, hogy minden nap az örömökben és elragadtatásokban lubickoljunk, hanem hogy szeressük Urunkat, Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből!

 

Minden erőnkből! Akkor is, ha épp nincsenek érzelmeink az Úristen iránt, akkor is, ha nehezünkre esik, mi csak szeressük Őt! Lehetséges! Épp ezért lehetséges az is, hogyha bár úgy tűnik, nem az öröm lakja lelkünket, akkor is örvendezzünk!

 

Gaudete! - mondom tehát. Gaudete! Örülj, mert lettél, örülj, mert Isten szeret, örülj, mert a mennybe juthatsz, ahol nem hangzik más ige, csak ez: Gaudete! Gaudete! Gaudete! Kérd Uradat, hogy szeretni tudj, kérd Uradat, hogy hasznos légy, kérd Uradat, hogy örülni tudj, és boldog leszel a földön s majdan a mennyben is.

 

Énekelj az Úrnak örvendező igét, mert lelked nagypéntekje után jő el az örömben való felszabadult feltámadás.

 

Tarts ki, mert mindjárt megszületik Krisztus!

 

1. Kohánszky András (9.A)

2. Kohánszky Adrienn (9.B)

3. Bubenkó Fanni (9.B)

4. Antal Melinda (9.B)

 

Zödösné Magyar Ildikó felkészítő hittan tanár